Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy a fenti tartalmak közel egy éve, illetve még régebben kerültek fel honlapunkra. Az azóta életbe lépett jogszabályi változások miatt lehetséges, hogy bizonyos tartalmak már nem hatályosak. A Tudástárat az elkövetkezendő időben folyamatosan frissíteni fogjuk. Szíves türelmüket kérjük!

Az eseti helyettesítés elrendelésének korlátait a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet (Épr.) a következőképpen szabályozza:

„17. § 

(…)

(4) A neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

(5) A (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások, pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4) bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra.”

Az Épr. 17. §-ának (5) bekezdésében rögzített hármas korlátot külön-külön kell értelmezni, ami azt jelenti, hogy naponta, hetente, és végül a tanítási év végén kell vizsgálni, történt-e túllépés az eseti helyettesítések elrendelésénél, és ha igen, azt utólag díjazni kell.

A napi 2 óra elvileg heti 10 tanítási órát is jelenthetne egy teljes tanítási héten, de ott a második „fék”, a heti 6 óra: egy ilyen héten elrendelt 10 órából tehát 4 órát már külön kell díjazni. A harmadik „fék” a tanítási évenkénti tanítási nap: eseti helyettesítés (az előző két korlátozás betartásával) csak 30 napon rendelhető el külön díjazás nélkül egy tanítási évben [definíciót l.: Nkt. 4. § 31. pont], amely nem lehet több napi 2 óránál.

Szakmai véleményünk szerint a szóban forgó rendelkezések nem értelmezhetők másképpen.

A tartós vagy állandó helyettesítési órák rögzítését a tantárgyfelosztásban nem zárja ki jogszabály a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn belül. Ez általában 22–26 óra hetenként, a „fix” óraszámos pedagógus-munkakörökben (pl. gyógypedagógus) az Nkt.-ban és az Épr.-ben külön megjelölt óraszám, természetesen csökkentve minden esetben a munkaidő-kedvezményekkel (osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői, szakszervezeti tisztségviselők órakedvezménye stb.).

A tantárgyfelosztásban történt túllépése a tanítási óráknak ugyancsak külön díjazandó többlettanítás.