Sokan sokféleképpen tekintenek az elmúlt négy év változásaira. A kormányon lévõk felforgatták a jogrendszert, az államigazgatást, a demokratikus berendezkedést. Ez az átalakítás és különösen annak kizárólag a parlamenti kétharmados többségre épülõ módja gyöngítette a társadalmi együttműködést. A szakszervezetek és a kormány közötti konzultáció és egyeztetés helyébe központilag vezérelt médiaakciók léptek.

A meglévõ jogi, és alkotmányos garanciák nem jelentenek a munkavállalóknak és köztük szakszervezeti tagjainknak kellõ védelmet arra, hogy egy-egy politikai oldal egyeztetés és együttműködés nélkül a munkavállalók hátrányára rendezze át Magyarország alapvetõ szabályait.

Az elmúlt négy év arra is végképp rávilágított, hogy nincsen erõs, és a politikától független civil társadalom Magyarországon. Ennek hiánya okozhatta azt, hogy a kormány minden a társadalom minden szegmensére úgy tekintett, mint legyõzendõ, elfoglalandó területre.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség létrejötte erre adott válasz, amely megteremti az alapját a mindenkori hatalommal szemben egy ellenpólus érvényesülésének.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség elvárja minden politikai erõtõl, hogy

1. rendelkezzen olyan reális, megvalósítható programmal, aminek eredményeként Magyarországon javulnak a megélhetés feltételei és ismét lesz becsülete a munkának;
2. fogadja el a másik demokratikus politikai tábor szereplõit, és azok meggyõzésére törekedjen, és ne megsemmisítésére;
3. fogadja el az érdekvédelmi szervezeteket, tekintse õket partnernek és döntéseit velük egyeztetve érdemi párbeszéddel alakítsa ki, és támaszkodjon a társadalmi együttműködés, intézményrendszereire;
4. a radikalizmust ne tűrje, hanem az azt kiváltó problémára demokratikus válaszokat adjon, védje meg a társadalmi kisebbségeket.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség által megfogalmazott szakpolitikai elvárások alapja a demokratikus jogok tisztelete. Csak azokkal a pártokkal akarunk együttműködni, tárgyalni, akik elfogadják a demokrácia kapcsán megfogalmazott elvárásainkat. Hisszük, hogy ezek nem többek, mint egy egészségesen működõ demokratikus ország minimális íratlan szabályai. Ezek nélkül nincsen kiszámítható, félelem nélküli jövõ.

I. Kiszolgáltatottság megszüntetését, biztos munkahelyeket és valódi foglalkoztatáspolitikát

 Az elmúlt években olyan gazdasági, politikai folyamatok zajlottak le az országban, amelynek eredményeként nõtt az itt élõk (lét)bizonytalansága. A munkavállalók életét a félelem légköre szövi át, amely kihat a mindennapokra. Ennek az elemi félelemnek az alapja a munkahely elvesztésétõl való félelem, a fõleg a fiatalok körében kiugró mértékű munkanélküliség, a mindennapos megélhetési gondok, a lecsúszó egzisztenciális helyzetek. Kiszolgáltatottság van, mert nem látják a bérbõl és fizetésbõl élõk, hogy mi az értelme az erõfeszítéseiknek, mi lesz a holnapjukkal. A növekvõ feketefoglalkoztatás még inkább növeli a kiszolgáltatottságot és a bizonytalanságot.

 Kevesen dolgozunk, és sokat. A versenyszférában a vállalkozások nem azon gondolkodnak, hogy új munkahelyeket teremtsenek, hanem a meglévõ pozícióikat féltik, és költségcsökkentést hirdetve, a béreket a végtelenségig leszorítják.

1. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely kiszámíthatóságot teremet a gazdasági szereplõk számára, hogy megérje befektetni Magyarországon, ebbõl következõen megszűnhet a foglalkoztatás bizonytalansága, kiszolgáltatottság helyett a munka megbecsülése, és a teljesítményt elismerõ kereset jut a munkavállalóknak.

 A Munka Törvénykönyvét úgy változtatták meg, hogy az a munkáltató számára nyújtson szinte korlátlan lehetõségeket a minél olcsóbb foglalkoztatásra. A hatalom és a munkáltató úgy tekint a munkavállalóra, mint a profithoz szükséges cserélhetõ eszközre, és nem partnerre. A munkavállalói érdekek érvényesítésének leghatékonyabb eszköze a szabad szervezkedés, a kollektív fellépés. Az új munkajogi törvény és az ágazati, illetve jogállási törvények megnehezítették, egyes területeken lehetetlené tették a kollektív érdekérvényesítést, a szakszervezetek működését. Ezáltal még jobban nõtt a bérbõl és fizetésbõl élõk kiszolgáltatottsága.

2. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amelynek célja a munkavállalók helyzetének javítása. Ezért az elsõ intézkedések között szükség van a Munka Törvénykönyvének az érdekképviseletekkel való közös értékelésére, és ennek alapján új Munka Törvénykönyvet kell alkotni.

 Magyarország haszonélvezõje az Európai Unió támogatási, felzárkóztatási rendszerének. Ugyanakkor nem használjuk ki az euró milliárdok adta lehetõségeket. Jól hangzó cél, hogy a források 60%-a a gazdaságot erõsítse, de a jelszavak eddig is szépek voltak, a végrehajtás viszont kevés eredményt hozott.

3. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, ahol az Európai Uniótól kapott források elköltésének elsõ számú prioritása legyen az új fenntartható és minõségi munkahelyek létrehozása. A gazdaságba fordított pénzeknél minden esetben vizsgálni kell a foglalkoztatás bõvítésére gyakorolt hatást. Ne arra adjunk pénzt, hogy kevesebben dolgozzanak. Érdekképviseleti kontroll kell a fejlesztéspolitika irányításában és végrehajtásában egyaránt.

 A Foglalkoztatási Alap célja a foglalkoztatás bõvítése, és az ehhez szükséges szakpolitikák támogatása. Elfogadhatatlan, hogy ezek a pénzek nem a nyílt munkaerõpiacon elhelyezkedõket, vagy onnan átmenetileg kiesetteket segítik, hanem a jelen formájában céltalan közfoglalkoztatást finanszírozzák kétszázmilliárd forintos éves összegben. Ez egy rossz arány, amely kezelhetetlen helyzetet teremtett a munkaerõpiacon.

4. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely révén a költségvetési foglalkoztatási pénzek legalább 40%-át munkahelyek bõvítésére költik. A foglalkoztatási alap érdekképviseleti kontrollját vissza kell állítani.

 Az elmúlt négy évben a foglalkoztatási statisztikák nem a valódi folyamatok bemutatását, a hiteles tájékoztatást szolgálták, hanem az aktuális politikai érdekek szerinti propaganda illetve a politikai viták hiteltelen eszköze lett. Az emberek mindennapi tapasztalatai nem igazolják a kormányzati optimizmust. A versenyszféra dolgozói nem érzékelik a statisztikai értelemben vett fejlõdést, a közszféra folyamatosan az átalakítások nyomása alatt van, az ott dolgozók pedig tartanak a holnaptól.

5. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, melynek révén bizalom van a foglalkoztatási statisztikák iránt. Ezért olyan rendszer kell, amely nem manipulálható egyszeri akciókkal, amely napi szinten megmutatja, hogy mennyien tudnak dolgozni.

 Magyarország nehéz helyzetben van. Gazdaságunk megrokkan, ha Európa gondokkal küzd. Egy ilyen helyzetben szövetségesek kellenek belül is. A gazdaságpolitikai hibák elkerülhetõek lennének érdemi párbeszéddel, nyitottsággal, európai értelemben vett társadalmi párbeszéddel. Egy ilyen kormányzati politika iránt nyitott a Magyar Szakszervezeti Szövetség!

II. Tisztes béreket, hogy a dolgozók meg tudjanak élni a keresetükbõl

 A magyar bérek alacsonyak, elfogadhatatlan, hogy a bérminimum nettó értéke sem éri el a létminimum szintjét, azaz, munkavállalók tömegei nem tudnak megélni a munka után kapott keresetükbõl, és ezzel kialakult és növekszik Magyarországon a dolgozói szegénység. Vannak olyan ágazatok, ahol még az átlagbér is alatta van az állam által megállapított, a megélhetéshez szükséges legalacsonyabb összegnek. Elfogadhatatlan, hogy a húzóágazatként emlegetett vendéglátás, turizmus területén munkát vállalók a nemzetgazdasági átlagkereset hatvan százalékáért dolgozzanak. Elfogadhatatlan, hogy a gyermekeink, betegeink, idõs rokonaink, munkatársaink napi étkezését biztosító, közösségi étkeztetésben dolgozók a nemzetgazdasági átlagkereset ötven százalékát kapják jövedelemként. Ez pedig a munka iránti bizalmat veszi el, hiszen milyen jövõképe van annak a dolgozónak, aki naponta minimum nyolc órát dolgozik, és nem tud keresetébõl megélni. Az állam nehezíti azzal is az alacsonyabb keresetűek helyzetét, hogy közmunkának álcázott programokkal letöri a béreket.

A gazdaság egyes szereplõivel kötött „alku” hatására a fekete- és a szürkefoglalkoztatás terjed, növeli az egyén kiszolgáltatottságát, helyzetének kiszámíthatatlanságát, és letörik a legális jövedelmeket, egyúttal csökkentik az állam adó és járulékbevételeit.

6. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amelynek eredménye érdemi bérfelzárkózás lesz. Ne történhessen meg az, hogy a minimálbérrel nem kereshetõ meg a létminimum összege. Ehhez azonnali minimálbér és  bérminimum emelés kell.

 Az egykulcsos adórendszer az alacsonykeresetűek számára adóemelést jelentett. Nemcsak a keresetük csökkent, és ezáltal a megélhetésük romlott, hanem le is értékelte õket ezáltal az állam. Az adórendszer nem egy száraz matematikai egyenlet, hanem a társadalom üzenete a dolgozók számára. Az adórendszer átalakításának üzenete egyértelmű volt: a jövedelmeket átcsoportosította a magas keresetűek, a jólétben élõk javára. Azt üzeni, hogy nincsen szolidaritás a nehezebb helyzetben lévõk számára.

 7. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely visszaállítja a többkulcsos adótáblát, és a kiskeresetű alkalmazottaknak járó adójóváírást. Ezzel együtt megtartja a béren kívüli juttatások rendszerét, azzal a változtatással, hogy az adótartalmát csökkenti, némely esetben megszünteti. A terhek viselésébõl azok vegyék ki nagyobb arányban a részüket, akiknek a jövedelmi helyzete ezt lehetõvé teszi.

 A jelenlegi kormányzati működés alapja a gyorsaság, és ezáltal a minimális párbeszéd. Ez hibákat, szükségtelen konfliktusokat okozott a társadalom egyes szereplõi számára. Ahhoz, hogy a mindenkori kormány sikereket tudjon felmutatni az élet bármely területén, egy megbecsült közalkalmazotti gárdára van szüksége. A megbecsültséget soha nem lehet erõvel, megfélemlítéssel elérni. A megfélemlítés legfeljebb megalkuvásra, rosszabb esetben menekülésre sarkall, minek következtében nagyszerű szakemberek – tapasztaltak és pályakezdõk - hagyják el a közszolgálati pályát, s sok esetben az országot is. Ennek pedig nagy ára van, mivel nem lesznek hatékonyak a közszolgáltatások.

 8. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely révén a korábbi követeléseinknek megfelelõ módon és mértékben megemelésre kerül a közszolgálati munkavállalók illetményalapja. Ezzel együtt azokban az ágazatokban, ahol bérezés, a munkakörülmények miatt elvándorlás folyik, és a szolgáltatás ellátása kerül lassan veszélybe, azonnali beavatkozás szükséges.

 A bérek területileg, nemek között és szakmákon belül is nagyon eltérõek. A jobb érdekérvényesítõ képességűek, a földrajzilag jobb helyre születettek egyenlõbbek az egyenlõknél. Ez egy alapvetõ igazságtalanság, és az állam által hallgatólagosan támogatott diszkrimináció.

 9. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely révén azonos munkáért azonos bér elve érvényesül. Ehhez, ha kell szankciókat, ellenõrzéseket, és érdemi monitoring rendszert kell biztosítani.

 Magyarország nehéz helyzetben van, de ennek nem az az oka, hogy a magyar dolgozók sokat keresnének. Mi a válság legyõzésének lehetõségét éppen abban látjuk, ha elismernék munkahelyen tett erõfeszítéseinket. Egyetértünk azzal az Európai Szakszervezeti Szövetségi kezdeményezéssel, hogy „Európának a bérekre úgy kell tekintenie, mint a növekedés forrására és az árstabilitás oszlopára. (…) A reálbérek jelentõs növekedésére van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot erõs növekedési pályára sikerüljön állítani és a fizetõképes keresletet növelni lehessen.” Ezt az elvet kell érvényesíteni Magyarországon is.

III. Társadalomról és a társadalom nehéz helyzetben lévõirõl

 A szociális rendszer leépülése leginkább a szolidaritás hiányában tükrözõdik. A gazdasági válság hatása, és az azóta folyamatosan elmaradó gazdasági fellendülés a középosztályt is nehéz egzisztenciális helyzetbe hozta. A jelenlegi hatalom erre azt a választ adta, hogy szembefordította egymással a társadalmi csoportokat, a szegénységet önhibából kialakult bűnnek állította be.

 A kormány egyetlen érdemi szociális programot indított, ez a többszázezer embert érintõ közfoglalkoztatási program. Ugyanakkor a tömegessége, és az anyagi források végessége miatt ez a kezdeményezés méltatlan helyzetbe hozott embereket, és a kiszolgáltatottságukat, a helyi hatalomtól való félelmüket csak növelte. Elfogadhatatlan, hogy ezek az emberek még munkavégzés közben is bűnbakká válnak.

10.  A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát támogat, amely révén a közmunkások munkakörülményben, fizetésben is egyaránt kellõen elismertekké válnak. Ezzel együtt az állam nem a statisztika javítására használja a rendszert, hanem arra, hogy minél több ember számára adjon munkalehetõséget a nyílt munkaerõpiacon.

 A gazdasági válság hatására a korábban biztos egzisztenciák roppantak meg egyik napról a másikra.  Ma Magyarországon a kormányzati adatok szerint 4 millió dolgozó és 3 millió mélyszegénységben élõ van. Elfogadhatatlan, hogy e két csoport között átfedés mutatkozik. A mostani szociális rendszer nem tud/akar foglalkozni a dolgozó szegények csoportjával, pedig az õ lecsúszásuk megakadályozása nélkül hamarosan tömegek kerülnek utcára, kényszerszállásokra.

 11. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely krízistámogatást biztosít a dolgozó szegények számára is átmeneti jelleggel. Nekik másfajta segítséget kell adni, és azt is inkább idõszakosan (amíg képesek kezelni azt a krízist, amibe kerültek), és nem hosszabb távon, mint a munka nélkül lévõknek.

 A megváltozott munkaképességűek Európában nem a társadalom eltartottjainak, hanem a munka világa nagyon értékes szereplõinek számítanak. A rendszerváltás okozta gazdasági sokk miatt sokan a rokkantnyugdíj rendszerébe menekültek. Ennek az utólagos „megbosszulása” érthetetlen volt és káros. A rendszer szétverésével csak azt tudta az állam elérni, hogy tömegek anyagi helyzete romlott, ezáltal egészségi állapotuk, munkaképességük lett rosszabb.

 12. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely visszaadja a megváltozott munkaképességűek jogait, olyan lehetõséget teremt számukra, amely révén képesek lesznek munkát vállalni. Ezzel együtt az államnak meg kell teremtenie a védett piacokat, ahol állami segítséggel, majd saját lehetõségeikkel élve, képesek ezek az emberek a munka világa részévé válni.

 Magyarország nehéz helyzetben van, és a szegények még inkább kiszolgáltatottjai a mindennapok viharainak. A hatalom társadalomhoz való viszonya hamar nyomot hagy az emberekben. Nem lehet befogadó és szolidáris egy társadalom, ha a kormány olyan rendszert épít ki, amelyik másodrangúnak, sõt bűnbaknak tekinti a nehéz helyzetbe kerülteket.

 IV.  Nyugdíjrendszerrõl

 A társadalombiztosítás alkotmányos garanciájának megszüntetése, többszázezer ember nyugdíjas státuszának megszüntetése,a magánnyugdíj pénztári pénzek elvétele és elköltése a jelen és a jövõ nyugdíjasai elleni támadást jelentenek.

A kormány által a nyugdíjrendszerben okozott károk a következõ generáció számára jelentenek majd nehezen leküzdhetõ nehézségeket. A nyugdíjrendszer nem lesz fenntartható anélkül, hogy vészforgatókönyv-szerűen ne kellene nyugdíjkorhatárt emelni, vagy a nyugdíjak értékét csökkenteni. Ez a sok éve kiszámíthatatlan nyugdíjpolitika eredménye.

 A mostani nyugdíjrendszer az egykulcsos adórendszerrel együtt egy lélektelen logikai képletté változott. Nem fogadjuk el, hogy a társadalmi szolidaritást ki kell ölni a nyugdíjrendszerbõl, mert igenis szükség van olyan lehetõségekre, amelyekkel lehet élni egy-egy krízisbe került ember esetén. De ugyanígy elfogadhatatlan, hogy megszerzett jogok, rugalmasságot biztosító lehetõségek sérüljenek. Az elmúlt négy év kormányzati törekvéseivel szemben a nemzetközi gyakorlat és elfogadott stratégiák egyaránt elismerik egyes szakmák, foglalkozások esetében a korábbi nyugdíjba vonulás jogosságát.

 13. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely révén a nyugdíjrendszer szolidaritási elemekkel bõvül. Egyes munkakörök esetében figyelembe kelljen venni a ledolgozott szolgálati idõt, egészségi állapotot, és munkaerõpiaci szempontból hátrányos korosztályok számára visszavonulási utakat is kell nyitni. A korkedvezményes nyugdíjra jogosult dolgozók helyzetét rendezni kell. Rugalmas szabályok kellenek a nyugdíj elõtt állók számára. A megszüntetett korengedményes nyugdíjazás helyett hasonló rendeltetésű új megoldást kell bevezetni.

 A nyugdíjrendszer korrekciója azonban nem oldja meg a jövõ problémáit. A nyugdíjrendszer változtatás soha sem lehet az éppen hatalmon lévõ kormányzat privát döntése. Mivel egy rendszerszintű változtatás 10-20 év múlva érezteti igazán hatását, ezért ez biztosan olyan kérdés, amelyrõl csak nemzeti konszenzus dönthet.

14. A Magyar Szakszervezeti Szövetség olyan kormányzati politikát akar, amely megteremeti a kereteit annak, hogy érdemi szakmai vita folyjon Magyarország nyugdíjrendszerérõl. Ebbe a munkába a szakértõk mellett a civil szervezeteket, a munkavállalókat képviselõ szervezeteket is be kell vonni.

 Magyarország nehéz helyzetben van, ezért sem a ma, sem a jövõ nyugdíjasait nem szolgáltathatjuk ki a változásoknak. A hosszú munkával töltött idõ után az idõskori pihenésre mindenkinek joga van, és ezt senkinek sincs joga kockára tenni. Olyan nyugdíjrendszer kell, amely egyszerre fenntartható és kiszámítható, de eközben szolidáris is a nehéz helyzetben lévõkkel.

Kapcsolódó dokumentumok: