A Belügyminisztérium tervezete szerint az iskolákban iskolaõröket alkalmaznának a jövõben. A PSZ szerint elfogadhatatlan, hogy köznevelési kérdéseket rendészeti kérdésként szabályozzák, ezért levélben fordultunk a belügyminiszterhez és a nemzeti erõforrás miniszterhez.

A tervezetrõl április 18-án a Klubrádió "A lényeg" című műsorának is nyilatkozott Galló Istvánné, a PSZ elnöke. A műsor hanganyaga letölthetõ a lap alján!

A PSZ levele:

Dr. Pintér Sándor                                                                                      

belügyminiszter úr részére

Budapest

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

            Az egyes rendészeti feladatokat ellátó szervek tevékenységérõl, valamint egyes törvényeknek az iskolaelkerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvény-tervezettel kapcsolatosan a Pedagógusok Szakszervezetének képviseletében a következõkre hívom fel a figyelmét:

            1. Nem szerencsés a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos kérdéseket rendészeti ügyként kezelni. Ezért elfogadhatatlan, hogy a köznevelésrõl szóló törvény módosítása egy rendészeti kérdéseket szabályozó törvény részeként kerül módosításra. Az iskolából való távolmaradásnak számtalan oka lehet, melyek közül elõkelõ helyet foglalnak el azok a társadalmi problémák, amelyek miatt egy tanuló nem tud elmenni az iskolába. Ilyen lehet például az a helyzet, amikor nincs megfelelõ ruhája a tanulónak ahhoz, hogy iskolába járjon. Ilyen ok lehet az is, amikor a nagyobb testvérnek a kisebb testvérekre kell vigyáznia. Ezért a törvény-javaslat címe egyrészt indulatokat kavarhat, másrészt visszatetszést szülhet, harmadrészt megbélyegzõ jellegű.

            2. A javaslat 26. §-a végrehajthatatlan, pedagógiai szempontból elfogadhatatlan. A rendõrnek minden utcán lévõ, hat évesnél idõsebbnek és tizenhat évnél nem idõsebbnek látszó gyermeket, fiatalt igazoltatni kellene e rendelkezések szerint. Az elsõ probléma abból adódik, hogy a tankötelezettség kezdõdhet a gyermek hatodik, hetedik vagy nyolcadik évében. A rendõrnek tehát mindenekelõtt azt kellene megállapítani, hogy a fiatal gyermek óvodába jár vagy iskolába jár. Másrészrõl minden fiatalnál meg kell becsülnie, hogy betöltötte-e a tizenhatodik életévét vagy sem.

Ez a rendelkezés azért is felesleges, mivel az iskolába járással, illetve annak elõsegítésével összefüggésben elsõdleges feladata a szülõnek, az iskolának és a gyermek- és ifjúságvédelemnek van. A védelembe vétel és az ehhez kapcsolódó intézkedések, különösen az iskolába járási támogatás megvonása alkalmas eszköznek bizonyult az iskolából való kimaradás csökkentésére. Az iskolából általában azok a tanulók maradtak ki, akiknek a tankötelezettsége már megszűnt, a tankötelezettség tizennyolc éves életkorról tizenhat éves életkorra történõ leszállítása miatt.

Egyéb problémák is adódnak ebbõl a rendelkezésbõl annak következtében, hogy a tanulók egy része nem a lakóhelyén jár az iskolába. Problémát jelent az is, hogy az intézkedõ rendõrnek minden egyes alkalommal vizsgálnia kell azt is, hogy az adott napon, az adott iskolában meddig tart a kötelezõ foglalkozás, vagyis lényegében minden, a településen működõ iskola órarendjével rendelkeznie kellene.

            3. A javaslat 34. §-a jelenlegi formájában elfogadhatatlan. A nevelési-oktatási intézmények nem látnak el rendészeti feladatokat, ennek alapján az iskolaõr mint feladat vagy munkakör rendészeti tevékenységként való értelmezése és bevezetése elfogadhatatlan. Az iskola nem része az államhatalmi szervezetnek, a közigazgatásnak, az iskolában nincs helye állami kényszer alkalmazásának. Az iskolának pedagógiai feladatai vannak, amelynek végrehajtásához, „kikényszerítéséhez” elsõsorban pedagógiai eszközöket alkalmazhat, emellett rendelkezésre állnak a házirendben szabályozott fegyelmezési eszközök, valamint a köznevelésrõl szóló törvényben meghatározott fegyelmi büntetések. Elfogadhatatlan az is, hogy a szülõ tudta és jelenléte nélkül bármilyen eljárást folytassanak le a kiskorúval szemben. Az iskolai élet szervezéséhez nyújthat segítséget a gyermek- és ifjúságvédelem, illetve az iskolapszichológusi hálózat. A paragrafussal kapcsolatos részletes észrevételeim a következõk:

            a) A szülõ bízza rá a gyermekét az iskolára. Ez a rábízás az iskola kiválasztásával és a gyermek beíratásával történik meg. Ebbõl az következik, hogy a tanulókkal szembeni minden olyan intézkedés vagy fellépés, amely akadályozza a tanulói mozgást, a szülõ hozzájárulásával és beleegyezésével történhet meg. Ebbõl az következik, hogy a házirendben történõ ilyen jellegű szabályozás csak a szülõi szervezet (közösség) egyetértésével történhet meg. Iskolában és kollégiumban a szabályozásba egyébként be kell vonni az iskolai, illetve kollégiumi diákönkormányzatot is.

            b) A nevelési-oktatási intézmény magában foglalja az óvodát, az iskolát és a kollégiumot is. Mind a három intézményre jellemzõ, hogy a munkáltatói jogokat az intézmény vezetõje gyakorolja. Ebbõl következik, hogy a fenntartó nem alkalmazhat iskolaõrt. A korábban leírtakból következik az is, hogy a nevelési-oktatási intézményekben rendészeti feladatokat nem kell, nem szabad ellátni. Ugyanakkor nem világos az sem, hogy ki lehet iskolaõr, milyen feltételekkel, végzettséggel kell, hogy rendelkezzen. Más kérdés, hogy az óvoda, iskola, kollégium biztonságáról gondoskodni kell, és e feladatok ellátásához megfelelõ személyt alkalmaznak. A biztonsági feladatok ellátása azonban nem azonos a rendészeti feladatok ellátásával.

            c) Az elõzõekben leírtak alapján a 25/A. § rendelkezései nem támogathatók. A leírt rendelkezések sértik a nevelési-oktatási intézmények pedagógiai tevékenységét, a pedagógus-szülõ-tanuló kapcsolat létrejöttét és fenntartását, sértik a nevelõtestület jogosítványait. A házirendben foglaltak betartatása nem lehet az iskolaõr jogosítványa, és nem fordulhat elõ, hogy a tanulóval szemben bárki erõszakot vagy kényszerintézkedést alkalmazzon. Az iskolák védelme érdekében:

- Mindenekelõtt be kellene építeni a köznevelésrõl szóló törvénybe azokat a garanciális szabályokat, amelyek megtalálhatók a közoktatásról szóló törvény 40. § (3) bekezdésében:

            „(3) A szervezeti és működési szabályzatban meghatározhatók azok, a köznevelési intézmény biztonságos működését garantáló szabályok, amelyek megtartása kötelezõ a közoktatási intézmény területén tartózkodó szülõknek, illetve a közoktatási intézménnyel kapcsolatban nem álló más személyeknek. A szervezeti és működési szabályzat e rendelkezéseit hozzáférhetõvé kell tenni oly módon, hogy azokat bárki megismerhesse.”

            - Ugyancsak ki kell egészíteni a köznevelésrõl szóló törvény rendelkezéseit azokkal a garanciális szabályokkal, amelyek megtalálhatók a közoktatásról szóló törvény 40. § (8) bekezdésében:

            „(8) Az iskola és a kollégium házirendje állapítja meg az iskolai, kollégiumi tanulói munkarendet, a tanórai, tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások rendjét, a kollégiumi lakhatás ideje alatt a kollégiumon kívüli tartózkodás során tiltott tanulói magatartást, az iskola és a kollégium helységei, berendezési tárgyai, eszközei és az iskolához, kollégiumhoz tartozó területek használatának rendjét, az iskola, a kollégium által szervezett, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó iskolán, kollégiumon kívüli rendezvényeken tiltott tanulói magatartást.”   

 d) Nem értelmezhetõ, hogy az iskolaõr milyen alapon alkalmaz kényszert bárkivel szemben. Az iskolaõr nem tagja a rendészeti feladatokat ellátóknak. Elfogadhatatlan az is, hogy a nevelési-oktatási intézmény vezetõje kivizsgálja a testi kényszer alkalmazásának jogszerűségét. Az óvodavezetõ, az iskolaigazgató, illetve a kollégium vezetõje nem tudja megítélni a testi kényszer arányosságát és jogszerűségét.

             4. A Pedagógusok Szakszervezete fontosnak tartja az óvodák, iskolák és kollégiumok biztonságos működését. A biztonság alatt elsõsorban a külsõ erõszakos behatásoktól való védelmet kell biztosítani az óvodák, iskolák és kollégiumok részére. Ez azonban nem oldható meg a javaslatban foglaltak szerint, egy nem finanszírozott, bizonytalan státuszú és jogkörű iskolaõrrel. A Pedagógusok Szakszervezete azt kéri, hogy ne a köznevelésrõl szóló törvény, hanem a rendészeti feladatokat meghatározó törvény kötelezze arra az állami és az önkormányzati fenntartót, hogy indokolt esetben adjon külsõ, hathatós védelmet a nevelési-oktatási intézmények részére. A Pedagógusok Szakszervezete támogatja azt is, hogy megfelelõ kötelezõ létszámot biztosítsanak ahhoz, hogy az intézményen belül biztonsági - és nem rendészeti -feladatokat az intézményvezetõ el tudja láttatni.

 Budapest, 2012. április 19.

Üdvözlettel:

Galló Istvánné

a Pedagógusok Szakszervezete elnöke

Kapcsolódó dokumentumok: