Mint ismert, az ETUCE sok pénzt fordít a szociális párbeszéd kiteljesítésére, az Európai Tanácsi direktívák érvényesülésének vizsgálatára (2002/14/EK irányelv). Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka a CIMES, amely a vezetés (vagyis a kormány, az intézményvezetõk, a fenntartók) és az oktatási-nevelési intézmények dolgozói közötti információáramlás és konzultáció helyzetére kíváncsi a válság idõszakában.

A Pedagógusok Szakszervezete a lengyel Pedagógusok Szakszervezetével (ZNP) konzorciumban pályázott a2002/14/EK irányelv kelet-európai megvalósulásának vizsgálatára 2012 végén. Errõl eddig két nemzetközi konferencia szólt, az egyiket Szófiában, a másikat Varsóban rendezték meg. A magyarokon kívül részt vettek rajta a lengyel, a varsói, a bolgár, a szerb, a montenegrói és a nagy lisszaboni pedagógusok reprezentatív szakszervezetei. Az eddigi üléseken a jelenlevõk arról számoltak be, hogyan is zajlik az oktatásban az információ áramlás országukban, milyen gondokkal kell szembenézniük az ott dolgozó pedagógusoknak.

A magyarországi nemzeti konferencián többek között részt vett Galló Istvánné, a PSZ elnöke; Szabó Zsuzsa, PSZ alelnöke; dr. Dudás Lilian a PSZ jogásza; Horváth István, a PSZ Kollégiumi Tagozatának elnöke; dr. Horváth Péter, a PSZ szakértõje; Makár Barnabásné, a PSZ Óvodai Tagozatának elnöke; Millei Ilona, a Pedagógusok Lapja fõszerkesztõje; Slezák Ferencné, a PSZ budapesti titkárhelyettese; Szabó Gáborné, a PSZ Komárom megyei szervezetének elnöke és Tóth József a Magyar Közoktatási és Szakoktatási Szakszervezet elnöke.

A magyarországi rendezvényt Galló Istvánné, a PSZ elnöke nyitotta meg, köszöntötte a részt vevõket, és beszélt a szociális párbeszéd, az érdekegyeztetés fontosságáról. Megjegyezte: „a szociális párbeszéd, az érdekegyeztetés valóban nagyon izgalmas és nagyon aktuális. Most különösen, az egész közoktatás átalakítása kapcsán az, és azt gondolom, hogy van mondanivalónk, és elvárásokat is meg tudunk fogalmazni. Nem szeretném megelõlegezni a konferencia summáját, de sajnos, azt kell mondjam, hogy ehhez partner is kellene a másik oldalról, akivel az együttműködés látszólagos, de tartalmát illetõen egyre nehezebb.”

Ezután dr. Horváth Péter arról beszélt, az ETUCE mennyire fontosnak tartja az európai párbeszéd kiteljesedését, hogy a válságban az oktatási szektor a legfontosabb és a legsérülékenyebb. Hozzátette, az Európai Unióban a piacképes tudáshoz próbálnak idomulni, és hogy mennyire jó lenne, ha a válság az iskolák kreativitását is megnövelni. Hozzátette, a társadalmi, szociális partnerekkel való konzultáció elengedhetetlen, akkor is, ha a kormányok lassan meg is szüntetik azt. Mint mondta, „ a pedagógusoknak katalizátor szerepük van a válság felszámolásában”.

Dr. Dudás Lilian a 2002/14/EK irányelv magyar munkajogi szabályokba való beemelésérõl tartott elõadást. Beszélt az információs és tájékoztatási jog mibenlétérõl. Elõadásához dr. Horváth Péter hozzáfűzte, a CIMES varsói konferenciáján példaként emlegették a magyar implementációt, vagyis az említett irányelv beemelését a magyar jogrendszerbe. Hozzátette, azért gondok nálunk is akadnak, például nem készült még el a Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) SZMSZ-e, nem tudjuk, az tartalmazza-e a szakszervezeti jogosultságokat. Arra pedig, hogy miért nem készült még el az SZMSZ, az a válasz, hogy nem teljes az intézmények dokumentációja, és hogy a miniszternek is fenntartásai vannak a Klik SZMSZ-ével kapcsolatban.

Tóth József (MKSZSZ) arról beszélt, az oktatási szakszervezetek közül az tud eredményes érdekvédelmi harcot vívni, amelyik megegyezésre törekszik - ahogy ezt a PSZ vezette sztrájkbizottság példája mutatja -, mert a nagyon kemény politika is hajlamos a kompromisszumra, ha látja a jóakaratot. Így többet sikerült elérni, mint annak a szakszervezetnek, amelyik sztrájkfenyegetéssel akarta a kormányt meghátrálásra kényszeríteni.

Makár Barnabásné megjegyezte, jó lenne, ha az ágazati kollektív szerzõdést a minisztérium nem csak a Klik-hez tartozó iskolákra, hanem az önkormányzati kézben levõ óvodákra is kiterjesztené.

Szabó Zsuzsa kifejtette, fontos volt a monitoring bizottság létrehozása, ám annak működését rendszerszerűvé kell tenni. Jelenleg ugyanis a szakszervezet csak a postás szerepét játssza, a problémákat hozzá küldik a pedagógusok, innen továbbítják azokat a Klik-hez, ám azok megoldásáról csak véletlenül értesül a szakszervezet.

Slezák Ferencné megjegyezte, egy ágazat rendszerszintű átalakítása mindig káoszhoz vezet. Hogy a magyar oktatás átalakítása nem káoszba torkollott, az a PSZ-nek köszönhetõ. Beszélt arról is, hogy mérhetetlenül nagy a bizalmatlanság a tankerületi- és az intézményvezetõk között. ennek levét pedig a pedagógusok isszák meg. Nagy az információ hiány, vannak akik még azt sem tudják, nyit-e majd szeptemberben az iskolájuk, vagy sem. Azt viszont érezni, hogy a megfélemlítés uralkodik a területen.

Dr. Horváth Péter megjegyezte, nagyfokú sértõdöttség és bizonytalanság van az intézményvezetõkben, ugyanakkor a tankerületi igazgatók között még mindig nagy a fluktuáció, az ott levõk leginkább saját munkájuk szervezésével vannak elfoglalva. Sokuknak, - mivel ezt a munkát még sosem csinálták -, hiányzik a szakértelme is.

Szabó Gáborné hozzátette, nem csak az intézményvezetõk, de a kollégák is félnek. Míg a szociális párbeszéd 2010 -ig rendszeres volt, az elmúlt három évben terület-, illetve személyiségfüggõvé vált. Úgy vélte, a tankerületi vezetõknek az iskolák állami kézbe vételekor, vagyis 2013. január elsején már mindent tudniuk kellett volna, ám még irodájuk se volt.

Szabó Zsuzsa példákkal illusztrálta a szakszervezeti munka eredményességét. Hajdú-Bihar megyében például – a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján - maga a Klik jelezte az egyes intézményeknek, hogy nem jól számolták ki az álláshelyeket. Itt fordult elõ az is, hogy egyes igazgatók a jobb megfelelés érdekében 24-26 órával tervezték a pedagógusok tanítással eltöltött idejét a jelenleg érvényben levõ 22 helyett. Mikor ez kiderült, a PSZ jelezte a problémát a Klik-nek, és annak igazgatója nagyon gyorsan rövidre zárta a problémát, leállította a „túlteljesítõket”. Megjegyezte, a kollégáknak azt is látniuk kell, hogy a szakszervezethez több irányból futnak be az információk, ezért elõre látja, hogy a törvények milyen hatással lesznek az ágazatra. Az elõbb említett példák is mutatják, a PSZ hitelesen képviseli a pedagógusok érdekeit.

Millei Ilona

(A cikk megjelenik a Pedagógusok Lapja júniusi számában.)