Tüntetnek a közoktatási szakszervezetek június 3-án, a pedagógus napon!
A KÖZOKTATÁS VALAMENNYI DOLGOZÓJÁHOZ!
Kedves Kollégáim!
Eljutottunk odáig, hogy kimondjuk: ELÉG VOLT!
Nem hagyjuk tönkretenni az oktatást, nem hagyjuk tönkretenni gyermekeink, unokáink jövõjét!
A társadalom, a szülõk jelentõs része nem ismeri az oktatás jelenleg zajló átalakításának gyermekeiket hátrányosan érintõ következményeit. Azok viszont, akik az elmúlt másfél év oktatással kapcsolatos eseményeit figyelemmel kísérték, joggal várják a pedagógustársadalomtól, szólaljon meg végre! Hiszen mégiscsak mi vagyunk azok, akik szakmai véleményt mondhatunk a tervekrõl.
Ezért óriási a felelõsségünk! Hallgatunk csendben, vagy kiállunk a tanítványainkért és magunkért, a közoktatásért, Magyarország jövõjéért?!
A minõségi társadalom alapja a minõségi közoktatás. A színvonalas, a XXI. század követelményeinek megfelelõ közoktatáshoz minden gyermeknek joga van. A mindenkori hatalomnak pedig kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Ezért már nem kérjük, hanem követeljük a köznevelési és a szakképzési törvény bevezetésének egy évvel történõ elhalasztását!
Követeljük, hogy a szakszervezetekkel és a szakmai szervezetekkel azonnal kezdõdjenek el az érdemi szakmai tárgyalások, amelyeknek eredménye egy korszerű, a XXI. század kihívásainak is megfelelõ oktatási rendszer legyen!
Követeljük, hogy a költségvetésben ne csak a stadionépítésekre, ne csak szobrok áthelyezésére, közterületek nevének megváltoztatására legyen pénz!
Követeljük, hogy a közszférában dolgozók, a pedagógusok, az oktatató-nevelõ munkát segítõ alkalmazottak 2013. január 1-jétõl 20 százalékos keresetnövekedésben részesüljenek!
Követeljük, hogy a 2013. év bértárgyalásai azonnal induljanak el!
Nincs tovább türelem, nincs tovább megértés!
Az idei pedagógusnapon sem ünnepelhetünk. Újra az utcára kell vonulnunk! Mindenkinek el kell mondanunk, ha a közoktatásban és a szakképzésben tervezett változtatásokat végrehajtják, jóvátehetetlen károkat okoznak!
Ezt a felelõsséget átérezve és egyben ennek a felelõsségnek a terhével kérem, hogy csatlakozz a szakszervezetek demonstrációjához. Biztasd erre munkatársaidat, a szülõket és mindazokat, akik hasonló felelõsséggel gondolkoznak a magyar közoktatásról!
Mutassunk példát arra, hogy mi, pedagógusok készek és képesek vagyunk a társadalmi összefogás motorja lenni!
Mindenkinek fel kell lépnie saját érdekei védelmében!
Nem várhatja senki,
hogy mások védjék meg jogait, ha õ maga semmit nem tesz érte!
Találkozzunk 2012. június 3-án, 10 órakor az V. kerület Jászai Mari téren,
ahonnan közös sétával vonulunk 11-kor a Szalay utcába,
az Emberi Erõforrás Minisztériuma elé.
Kedves Kollégáim!
Mi vezetett idáig? Pontosan egy évvel ezelõtt a közoktatás területén működõ pedagógus-szakszervezetek tüntetésre hívtak Benneteket. Követelésünk legfontosabb eleme az volt, hogy a közoktatás átalakításának kormányzati elképzeléseirõl végre kezdõdjenek el az érdemi tárgyalások a szakszervezetek és az oktatási államtitkárság között.
Akkor, 2011. június 5-én, a pedagógusnapon tízezren – oktatási dolgozók, szülõk, civil szervezetek képviselõi – ott voltunk a Szalay utcában, hogy követelésünknek nyomatékot adjunk. A hatalom akkor nem vette komolyan csendes, méltóságteljes megjelenésünket, sõt a jelenlévõket még meg is sértette azzal, hogy azt állította: nem is tudják, miért vannak ott, valószínűleg csak az ingyenbusz, az ingyen pesti kirándulás vonzotta õket.
Az érdemi tárgyalások azonban elmaradtak, így a szakszervezetek és a szakmai szervezetek bevonása nélkül készült el a köznevelési és a szakképzési törvény. Mára mindenki számára világossá válhatott, hogy mindkettõ súlyosan gyermek- és pedagógusellenes.
Nem lehet támogatni azt a reformot, amely a tankötelezettséget 16 évben állapítja meg, ezzel – a közoktatás irányítóinak számítása szerint is – sok ezer pedagógus elbocsátását tervezi.
Nem lehet támogatni azt a tervet, amely az általános iskolát végzett tanulók felét a hároméves szakképzésbe kívánja irányítani, ahol a közismereti tárgyak aránya nem haladhatja meg a 33 százalékot. Ezzel esélyt sem ad arra, hogy ezek a gyerekek valóban jól képzett szakmunkások legyenek, szakmát válthassanak, vagy valaha is sikeres érettségi vizsgát tegyenek.
Nem lehet támogatni azt az elgondolást, amely a gimnáziumi férõhelyek jelenlegi számát 40 százalékkal csökkenteni kívánja, ezzel csak a kiváltságos tanulóknak biztosítva olyan középiskolát, ahonnan felsõoktatási intézménybe juthatnak.
Nem lehet támogatni olyan törvényt, amely a szükséges feltételek megteremtése nélkül, hároméves kortól minden gyermek számára kötelezõvé teszi az óvodát, csakúgy, mint a nagyobbaknak az egész napos iskolát.
Nem lehet támogatni olyan törvényt, amely a sokat emlegetett pedagógus-életpályamodellt elfogadhatatlan minõsítési rendszerrel párosítja. A minõsítés szempontjai nemcsak a szakmai alkalmasságot, hanem a megbízhatóságot, az eddig még nyilvánosságra nem hozott etikai szabályok betartását is számon kérik. Ugyanakkor egy szót sem szól a több diploma, a szakmai továbbképzések elismerésérõl. Az ígért magasabb keresetért cserébe a pedagógus 40 órás heti munkaidejének 80 százalékával az intézményvezetõ rendelkezik majd, aki bármilyen pedagógiai feladattal, akár napközis foglalkozás vezetésével is megbízhatja. A burkolt óraszámemelés, a munkaterhek radikális növelése lesz az alapja az egész napos iskola megvalósításához szükséges pedagóguslétszám megállapításának. Ez azonban azt is jelenti, hogy sok kollégánk válik munkanélkülivé. Minden két kötelezõóraszám-emelés 11 ezer pedagógusálláshely megszűnését jelenti. Mivel a technikai létszámot a törvény az intézmény pedagóguslétszámához köti, ebbõl következik, hogy technikailétszám-csökkenés is várható.
A közoktatás rendszerének központosítása adja meg a lehetõséget arra, hogy a kormányhivatalok intézményeket vonhassanak össze, zárhassanak be, pedagógusokat és az oktató-nevelõ munkát segítõ alkalmazottakat bocsáthassanak el.
A kormány a pedagógusok jelentõs béremelésére ígéretet tett. Ám egyre gyakrabban csak azt a homályos magyarázatot halljuk, hogy az ország jelenlegi és prognosztizálható gazdasági helyzete erre most nem ad lehetõséget, de ha fellendül a gazdaság, lesz fizetésrendezés. A béremelés bevezetésének határidejét folyamatosan módosítják, mert nem merik kimondani, hogy a több ezer elbocsátott pedagóguson megtakarított pénz lesz a fedezete ígéretük betartásának.
A komoly tartalmi kifogások mellett ma a legnagyobb problémát a törvény technikai végrehajtása jelenti. A tény az, hogy hiányoznak a végrehajtási rendeletek, amelyek elengedhetetlenek a törvények értelmezéséhez, végrehajtásához.
Hiányzik továbbá a közoktatási intézmények fenntartó váltásának részletes kidolgozása. Nem álltak fel a járási kormányhivatalok, még parlamenti döntés sem született a járásokról. Az átgondolatlan tervekre jellemzõ, hogy az április végén megjelent Széll Kálmán 2.0 Tervben – a köznevelési törvényben leírtakkal ellentétben – az intézmények üzemeltetése a helyhatóságok feladata lesz. Arra vonatkozóan azonban, hogy az önkormányzatok az eddig kapott állami normatíva nélkül mibõl fogják az épületek karbantartását, felújítását, közüzemi számláit finanszírozni, nincs egyértelmű, az önkormányzatokkal is egyeztetett döntés.
Ezzel az elgondolással dõlt meg az államosítás legfontosabb indokaként hangoztatott érv: „így lesznek azonosak a feltételek valamennyi közoktatási intézményben, így lesz esélyegyenlõség”. A gazdag önkormányzatok számára ez majd nem okoz gondot, sõt még arra is lehetõséget kínálnak számukra, hogy saját forrásból bõvítsék az intézmények központi tantervben elõírtakon felüli kínálatát.
A több mint egy éve tartó tervezgetés, törvénygyártás eredménye lesújtó. A közoktatásban dolgozók több mint egy éve bizonytalanságban élnek, nem tudják, hogy megmarad-e az iskolájuk, kollégiumuk, egyszóval a munkahelyük. Ma a munkahely elvesztésétõl való félelem a legaggasztóbb. Erkölcstelen és etikátlan, hogy a napi megélhetési gondokkal küszködõktõl azok várnak és követelnek magas színvonalú munkát, akik nem tudják, milyen létbizonytalanságban élni, és nem tudják, milyen a kifizetetlen számlák nyomasztó gondjával szembesülni.
A magyar közoktatásért, a gyermekekért érzett felelõsség újra arra kényszerít bennünket, hogy nemtetszésünknek az utcán adjunk hangot! A szakszervezetek a tervezetekrõl a tárgyalóasztal mellett szerettek volna egyeztetni, mert mindannyiunk közös érdeke a színvonalasan működõ közoktatás.
A Pedagógusok Szakszervezete soha nem állította, hogy a közoktatás, a szakképzés rendszerén nem kell változtatni, jobbítani. Az elmúlt másfél évben a döntéshozókhoz folyamatosan eljuttattuk a tervezetekkel kapcsolatos szakmai véleményünket. Számtalan esetben kezdeményeztünk személyes konzultációt, egyeztetést, tartva magunkat a PSZ alapelvéhez, hogy a dolgoknak a tárgyalóasztalnál kell eldõlniük.
Ma is készek vagyunk arra, hogy kritikai észrevételeink mellett konstruktív, a rendszer jobbítását szolgáló javaslatainkat megosszuk az oktatás irányítóival. A közös érdek ez!
Budapest, 2012. május 15.
Kollégális üdvözlettel:
Galló Istvánné elnök