Nem biztos, hogy a gyerekek jövőjét szolgálja a közoktatás a mostani állapotában. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke Kaposváron fogalmazta meg újra így élesen aggályait.

– Nem öncélúan panaszkodunk, azért mondjuk el hangosan a problémáinkat, hogy a társadalom is hallja, hiszen az emberek adóiból finanszírozott közoktatás helyzete mindenki számára fontos kell, hogy legyen, s rá kell világítanunk, hogy a közoktatás jelen állapotában nem biztos, hogy a gyerekek és a jövő érdekeit szolgálja – jelentette ki Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke Kaposváron, a PSZ szokásos megyei tanévnyitó értekezletén, melyen a köznevelés átalakításának egy éves tapasztalatai is szóba kerültek.

Az érdekképviseleti vezető beszélt a pedagógusi életpályamodellről, s úgy vélte, a változások hatása messze nem pozitív.
– Béremelésre valóban sor került – állította –, ám ez nem minden pedagógus számára jelentett bérnövekedést. Már az elején kifogásoltuk, hogy az új fizetési rendszer nem ismeri el a több diplomát, munkát, illetve a minőséget. Az új munkaszervezési forma ráadásul valójában többletterhelést jelentett, ám a bérek nem tesznek különbséget, hogy a kötelezően előírt 22–26-os óraszámból valakinek a minimumot vagy a maximumot kell teljesítenie. Annak idején, még államtitkárként Hoffmann Rózsa azt mondta, azért van szükség új bérezési rendszerre, mert keresetkülönbségek akadnak az ugyanabban a munkakörben dolgozó tanárok között, ugyanis az önkormányzatok különféle juttatásokkal differenciálni tudtak. Utóbbi megszűnt, az igazságtalanság viszont a különböző terhelés miatt megmaradt.
 

Galló Istvánné: nem biztos, hogy a gyerekek jövőjét szolgálha a közoktatás a mostani állapotában

Galló Istvánné kritizálta a minősítési rendszert is, kijelentette, óriási a felháborodás a pedagógus társadalomban emiatt, hiszen az érintettek nem lettek felkészítve a portfolió-készítésre és -feltöltésre, s megfelelő idő sincs rá. A szakszervezet amúgy a kifogásait a nyáron le is írta egy levélben Balog Zoltán miniszternek, ám Czunyiné Bertalan Judit államtitkár csak annyit válaszolt, hogy nem látják a problémákat.
– Pedig naponta szembesülnek velük – jegyezte meg a PSZ elnöke –, s tetszik, nem tetszik, előbb-utóbb megoldást is kell találni rájuk. Persze várható volt, hogy ez történik, hiszen a köznevelési törvények a szakmai és érdekképviseleti szervek nélkül születtek, a kormányzat két és fél évig nem is volt hajlandó tárgyalni velünk. Csak azután kezdődött meg a párbeszéd, hogy 2012 őszén megalakult a sztrájkbizottság, s Balog Zoltán lett a miniszter.

Felvetésünkre, hogy a sztrájk végül elmaradt, sőt a PSZ tavaly év elején aláírta a megállapodást a kormánnyal, Galló Istvánné úgy reagált: ennek az eredménye, hogy azóta nem zártak be egyetlen iskolát sem, s nem bocsátottak el egy tanárt sem. Elismerte viszont, hogy most mégis ettől tartanak, ugyanis a köznevelés átalakítása még nem fejeződött be.
– Már egy 2011-es tanulmányban szerepelt több mint félezres intézménybezárás lehetősége-igénye, s ehhez kapcsolódva közel tízezres elbocsátás – állította. – Azt is lehet tudni, hogy megszorításokra készül a kormány, s a közoktatásban csak így lehet spórolni. Amíg az iskolák önkormányzati fenntartásban voltak, százszor meggondolták, hogy bezárjanak akár egyet is, hiszen helyben jelentkezett a következménye a döntésüknek, most viszont egy egyszerű állami adminisztratív-technikai kérdés lett csupán mindez. Természetesen megpróbáljuk megakadályozni ezt, a filozófiánk a tárgyalás és a megállapodás, persze utóbbi kompromisszumokkal jár. De nem mondtunk le az erősebb érdekérvényesítésről sem, ám az utcai demonstrációhoz, egy esetleges sztrájkhoz társadalmi támogatásra lenne szükség. Ez viszont ma, amikor a médiából állandóan a pedagógus béremelés folyik, komoly hiánycikk...

A végeken nem érzik, hogy minden rendben lenne

A törvény megméretett, és könnyűnek találtatott – mondta Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke, s bejelentette, az érdekvédelmi tömörülés a köznevelési törvény módosítását kezdeményezi a szakminiszternél. A PDSZ elnöke szerint elég volt az álegyeztetésekből, s a módosításnak érintenie kellene a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) szervezetét, feladatát és működését, az intézményvezetők helyzetének s kinevezésüknek dilemmáit, a pedagógus-életpálya szabályozását, a tankönyvellátás rendszerét. Emellett áttekintenék a Nemzeti Pedagógus Kar szerepét, tagságának kötelezőségét, a szakmunkásképzés helyzetét, a hátrányos, és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre, valamint a speciális nevelésű igényű tanulókra vonatkozó szabályozást.

Változtatást akarnak az oktatást-nevelést segítő alkalmazottak bérezését, a pedagógusok munkaidejének felosztását, a kötelező továbbképzések finanszírozását, a nyelvi előkészítő évfolyamok jövőjét, a mindennapos testnevelés feltételrendszerét illetően is.
Bár Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár szerint az idei tanévvel kapcsolatban minden rendben, az iskolákban ezt máshogy érezzük – mondta Nagy Erzsébet, a PDSZ Somogyért is felelős területi ügyvivője. – Normális oktatáshoz tankönyvek kellenek, ám még mindig rengeteg könyv, munkafüzet hiányzik, köztük a tanári példányok is, és például matematikát igencsak érdekesen lehet oktatni munkafüzetek nélkül.
Pedig Nagy Erzsébet szerint enélkül is nehéz helyzetben vannak a pedagógusok, ugyanis rendkívül leterheltek a magas óraszámok miatt.
Hivatalosan 22–26 közötti lehet a heti óraszám, ezt általában 24-re lövik be az intézmények – magyarázta. – Betegség esetén viszont szinte megoldhatatlan a helyettesítés, ezért osztályösszevonásokkal oldják meg a problémát. És mindenkit éppen annyi helyettesítésre köteleznek, hogy ne kelljen kifizetni a túlórát.

A szakszervezeti ügyvivő hozzátette, jelenleg 32 óra a tanárok munkaideje, vagyis elvileg nyolc órájuk lenne pluszban a tanóráktól eltérő feladatokra, ám a 24 órás kötelező oktatási időbe annyi mindent bezsúfolnak számukra, hogy csak a szabad nyolc óra alatt tudják azokat elvégezni.
Kértük a minisztériumot, ismételjék meg a felmérést, mely 2010-ben, az akkori 22-es kötelező óraszámnál kimutatta, hogy heti 51 órát dolgoznak a pedagógusok – folytatta Nagy Erzsébet –, kíváncsiak lennénk ugyanis, a mostani emelt óraszámnál milyen adat jön ki. Az emelt óraszámot amúgy előzetes jelzés ként értékeljük a várható elbocsátásokkal kapcsolatban: minden két óra emelés ugyanis tíz százalékos leépítést jelent. Egyes kollégáknak, akiknek az anyaintézménye nem tud elegendő órát biztosítani már most felajánlották, hogy két-három-négy, gyakran nem is azonos településen lévő iskolában tanítsák le a kötelező penzumokat, s ha nem vállalják, máris van indok az elválásra.

Nem született megoldás a KLIK-es beszerzések egyszerűsítésével kapcsolatban sem a PDSZ-ügyvivő szerint: bár már nyáron ígéretet tett az államtitkár, hogy nagyobb hatáskört kapnak a tankerületek, döntés azóta sincsen.
Minden szóbeli intézkedésekkel zajlik, ami aztán, ha gond adódik, letagadható – jegyezte meg Nagy Erzsébet, aki hozzátette, a béremelésekkel kapcsolatban sem világos minden a tanárok számára, ugyanis senki sem tudja, hogyan számolják ki a százalékokat. – A legutóbbinál a minisztérium öt–tíz százalékról beszélt, nálam 3,8 jött ki. Amikor rákérdeztem, azt mondták, nem a legutóbbi, hanem egy másik adat alapján számolják. De hát meddig kell visszamenni? A pun háborúkig? Mert a számok így erős csúsztatnak...

Vas András
www.sonline.hu