Spiró: A magyarórák nem az irodalomról szólnak
A PSZ szabadtéri irodalomórája a pedagógussztrájk miatt elmaradt pótlására.Szórakoztató kritikáját vonultatta fel a magyar irodalom oktatásának Tóth Krisztina, Darvasi László és Spiró György a Ruttkai Éva parkban, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) rendezvényén. Pedagógusnapon ugyanis a 2016. április 20-ai pedagógussztrájk miatt elmaradt magyaróra pótlására szabadtéri irodalomórát szervezett az érdekvédelmi szervezet.
A program megvalósításában a Láng Téka Könyvesbolt segített. Az osztályfőnöki teendőket Váradi Júlia látta el.
Fél tizenegykor megérkeztek a pogácsák a XIII. kerületi Ruttkai Éva parkba, és 11 órára benépesült a kellemesen zöld terület, szép számban érkeztek idősebbek és fiatalabbak is.
A PSZ elnöke, Galló Istvánné köszöntötte az írókat és a vendégeket, majd Váradi Júlia mint osztályfőnök vette át a szót, aki elárulta, az ő életében az irodalomtanár szerepe volt a legfontosabb. Majd rövid részletet olvasott fel Csányi Vilmos az Elnöki viselkedésről írt cikkéből, abból, amelyet Göncz Árpádnak írt az etológus.
Tóth Krisztina Hogy vagytok, A koravén cigány és a Haza című versét olvasta fel. A Haza című négysoros így szólt: „Ébred a kis jegesmedve,/ fészkelődik a jégágyon/ és anyjára néz merengve:/ – Bármit mondasz, én itt fázom!”
Ezután Spiró György pamfletjei következtek a „természetrajzi és országtudományi ismeretek az általános iskolák számára” címmel, valamint Darvasi László két írása: A színekről szóló mese és A szomorú, büdös királylányról szóló mese.
Darvasi László elárulta a titkot, ő az olvasás szeretetét otthonról hozta, és a középiskolában soha nem volt ötös irodalomból, valamint „csak módjával” szeretett tanulni. Azt is elmondta, volt olyan szigorú tanára, aki heti egy nagyregény elolvasását követelte meg tőlük, és „ütött-vágott, ha nem csináltuk meg”. Ő nem ezt a módszert választotta, hogy a fiát rávegye az irodalom szeretetére, hanem tízezer forintot ígért egy-egy könyv elolvasásáért. „A probléma csak az volt, hogy a fiam előre kérte a pénzt.”
Spiró György Bada tanár úrról - akinek a történetét már megírta - beszélt, elmondta, hogy milyen számonkérés volt nála. Nyárra feladta a legvastagabb olvasmányokat, év elején pedig ki is kérdezte azokat, méghozzá úgy, hogy a legapróbb részlet is érdekelte. Ha valaki nem tudta a választ, minden órán rákérdezett, egészen addig, amíg a diák el nem olvasta a művet.
Tóth Krisztina arról beszélt, hogy két és fél órát tartott, amíg mindennap beért a suliba, ennek következtében „félálomban” töltötte a középiskolai éveit, s bizony előfordult, hogy a nagyszünetben a szekrény tetején aludt. Számára Tonio Kröger volt az első mű, ami igazán megfogta, annak elolvasta után érezte úgy, nincs egyedül a világban. A legnagyobb változást mégis az egyetemen Lator László műfordítás órái hozták meg, amelyeket soha nem hagyott volna ki. Nem volt szorosan vett tananyag, de Lator azt mondta, a műfordításba soha nem rakjanak bele egyszótagos szavakat, mert azok morzsalékossá teszik azt. Inkább hosszú szavakat használjanak, mert azok elegánssá teszik a műfordítást. Ha valaki azt mondta egy fordítással kapcsolatban Latornak, hogy ez lehetetlen, akkor ő így felelt: „Igen, legalább 15 percet kell vele pöcsölni.”
Végül a közönség is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Egy kilencven éves hölgy arról beszélt, a memoritereknek nincs értelme, ő soha nem magolt be egyetlen művet sem, a legtöbbet mégis az irodalomtól kapta. Szerinte „a verset nem tanulni kell, hanem olvasni és ízlelgetni”. Spiró pedig úgy összegzett: az iskolai magyarórák nem az irodalomról szólnak, hanem irodalomelméletről és -történetről, ami igazából senkit nem érdekel.
M. I.
A PSZ pedagógusnapi rendezvényéről tudósított:
az ATV híradója:
az ECHO TV híradója (az összeállítás 8.10-től kezdődik):
http://www.echotv.hu/video/113143/20160605_Hirado_1800
a HírTV híradója:
http://hirtv.hu/ahirtvhirei/atverve-erzik-magukat-de-jobb-ha-beletorodnek-1345684
Beszámolt róla a Magyar Narancs is:
http://magyarnarancs.hu/belpol/a-lanyveceben-mindenki-arrol-beszelt-hogy-ez-mennyire-rossz-99601