Több ezren gyűltek össze a Parlament előtt július 1-jén, hogy jelenlétükkel tiltakozzanak a magyar egészségügy állapota miatt. A „Beteg az ország, gyógyítsuk meg!” mottóval tartott tüntetést a Sándor Mária ápolónő vezette Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság hirdette meg.

A demonstráción a felszólalók többsége az egészségügy gondjaira hívta fel a figyelmet, de az összefogás jegyében az oktatás helyzetének jobbításáért harcolók, Galló Istvánné, a PSZ elnöke, és a Tanítanék mozgalom vezetői is beszédet mondtak.

A tüntetés Kiss László ápoló, a Független Egészségügyi Szakszervezet volt elnöke kérésére egy perces néma csenddel kezdődött. A jelenlevők így emlékeztek meg a Hortobágyon július 1-jén elhunyt négy tűzszerészről, és ötödik, sebesült társukról, akinek az életéért még akkor is küzdöttek az orvosok. Kiss László ezután felelevenítette az egészségügyi dolgozók eddigi tiltakozó akcióit, és azt kérdezte, „Van még valaki, akihez nem jutott el a hangunk; aki azt gondolja, hogy minden rendben van?”

A fogyatékkal élők képviseletében Demeter Éva azt mondta a hatalom becsapta őket, amikor a nyugdíja garantálását ígérte. Ő is kérdezett: „Sorstalanok és kifosztottak országa leszünk?” Varga Andrea védőnő arról beszélt, hogy az egészségügy farkas flóriánjai, mint például Cser Ágnes, azt üzenték, hogy nem hörögni kell az utcán. Egyszer azonban minden igazság kiderül, például az is, hogy az a 4 milliárd, amit béremelésre szántak, csak 2 milliárd. Egy védőnőnek mindössze 35 ezer forint jut. Az is kiderült, hogy ez nem munkabér, hanem csak finanszírozási támogatás, és így már csak 4200 forint fordítható bérre - de az is „szuperbruttó", amiből a végén két-háromezer forint marad. Egy heti buszjegy ára.

Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke   - aki segédápolónak állt be egy kórházba - az ápolók nevében úgy összegezte a kórházi dolgozók mindennapjait, hogy az maga földi pokol. Elmondta, kisfiával a László Kórházban megtapasztalta, milyen az, amikor ehetetlen az ebéd, és csótányok között kell várakozni. Hozzátette: beteg ez az ország, és betegek azok a politikusok, akik hagyják lepusztulni az intézményeket.
Majd ő is kérdezett: „Mi kell ahhoz, hogy egy egészségügyi dolgozó végre ugyanannyit kereshessen, mint egy raktáros?” 

Gárdonyi Andrea védőnő arról beszélt, hogy nem számíthattak a szakdolgozói kamarára, ezért nem is fizetnének nekik tagdíjat. Követelik a kamarai tagság eltörlését, a tagsági díj visszafizetését. Hozzátette: nem fogják végezni a méhnyakrákszűrést sem, mert azt zsarolással kényszerítette rájuk a kormány.

A 38 éve háziorvosként dolgozó Komáromi Zoltán azt mondta, be kellene íratni a kormányt matematikaórára, mert mindig előkerül az az 500 milliárd forint, amit a kormány az egészségügyre költött, de nem lett belőle más, csak kövek, beton, üvegfalak. A gyógyítás körülményei nem lettek jobbak. Érdemi többletet csak a 2017-es költségvetés tartalmaz a 2016-oshoz képest, de ez is csak 71 milliárd forint. Ennél sokkal több kellene. Emlékeztetett arra, hogy korábban az érdekvédők és más egészségpolitikusok szerint legalább a GDP 10 százalékára lenne szükség az érdemi változásokhoz.

Komáromi Zoltán beszélt arról is, hogy a szerencsén múlik, mi történik az emberrel, ha kórházba kerül. Mit csinál közben a Szerencsejáték Zrt.? A nyereségének mindössze 0,75 százalékát adhatja oda az egészségügynek, ami alig több mint 2,5 milliárd forint. Ám ennek az összegnek a szétosztására is létrehoztak egy kft.-t, melynek igazgatója havi 1,5 milliós fizetést kap. Az illető nem más, mint Zsiga Marcell, aki közismerten állítja, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke arról beszélt, hogy nem voltak eredménytelenek a közoktatás jobbításáért szervezett megmozdulások, mert változtatásra kényszerítették a kormányt. Megjegyezte, akik jelen vannak, az egészségügyi szolgáltatások minőségének javításáért, a „gyalázatosan” alacsony bérek emeléséért, a munkafeltételek jobbításáért küzdenek. „Értük vagyunk itt, de magunkért is” – mondta, hisz „mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy maga, vagy hozzátartozója segítségre szorul.” A PSZ elnöke arról is beszélt: „A magyar társadalom egy része, mind nagyobb része kezd ráeszmélni arra, micsoda ereje van. Mert erő – félelmetes erő – van abban, ha egymás céljait segítve kiállunk egymásért!” Kijelentette, az idén „többször is bebizonyítottuk, létezik még a szolidaritás. Továbbra is bízunk a szolidaritás erejében!” Ennek jegyében közös összefogásra hívott mindenkit az oktatásért, az egészségügyért, a szociális ágazatért, a kultúráért, a közművelődésért, a közigazgatásért.  Orbán Viktor 2014-es programját idézve annyit üzent:„Miniszterelnök úr: Mi sem hagyjuk abba! Mi is folytatjuk! Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már veszített is.”

A Tanítanék mozgalom képviseletében négyen szólaltak fel: Pukli István, a zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, Pilz Olivér, a miskolci Herman Ottó Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke, Törley Katalin, valamint Sulyok Blanka. Elhangzott, hogy a közoktatás ügye nem előre-, hanem visszafelé haladt. A szónokok utaltak arra, hogy Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének le kellene mondania, és megjegyezték, hogy készek újra és újra a polgári engedetlenségre.

„Tényleg nagy a baj, ha papot kell hívni” – tréfálkozott Iványi Gábor metodista lelkész. Megáldotta az egészségügyi dolgozókat, a bátor és okos Tanítanék mozgalom tagjait és a tanárokat; az ország szegényeit, akik nem tudnak itt lenni, mert nincs arrafelé kisvasút, és a magánnyugdíjpénztárak államosításának károsultjait.
Sándor Máriát hosszú taps fogadta. Ő arról beszélt, hogy egész nyáron járni fogják az országot, és egyesíteni fogják az összes civil szervezetet. Nemcsak szakmai kérdésekről van szó, hanem a szabadságról. Arról, hogyan lehet felépíteni egy jobb országot.

Végül a tömeg megrendítő befejezésként elénekelte a Halleluját.

A beszédek után éjszakába nyúló műsorral folytatódott a program, mások mellett fellépett Parti Nagy Lajos költő, Dés László zeneszerző, továbbá Grecsó Krisztián és Závada Pál író. A rendezvény hajnalig tartó kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen betegek, érdekvédők, nővérek, orvosok és egészségügyi szakpolitikusok vettek részt.

(Tekintse meg képgalériánkat!)