Az államosítás mellett felhozott legfontosabb érv az elkülönítés elleni fellépés volt, de minden erre vonatkozó kutatás a növekvő szegregációt és annak kedvezőtlen hatásait jelzi. A kiútról szól a 168 óra cikke.

http://168ora.hu/daroczi-gabor-hatranyban-az-allami-iskolak/

2017. január 1-jétől teljessé vált az oktatási rendszer államosítása. Az állam már nemcsak a tanárok béréért, hanem az iskolák fenntartásáért is teljes felelősséget vállalt. Az önkormányzatok csak az épületeik tulajdonjogát tarthatták meg, az iskolák működésébe nincs közvetlen beleszólásuk. Az államosítás mellett felhozott legfontosabb érv az elkülönítés elleni fellépés volt, de minden erre vonatkozó kutatás a növekvő szegregációt és annak kedvezőtlen hatásait jelzi. Az államosítás másik indoka az volt, hogy az önkormányzatok eltérő pénzügyi helyzetéből fakadó színvonalkülönbségeket így ki lehet küszöbölni.

A rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya volt, hogy az iskolák finanszírozása normatívvá vált. Az állam „fejpénzt” adott egy-egy önkormányzatnak az alapján, hogy az iskoláiba hány gyerek járt, figyelembe véve a speciális szolgáltatást vagy különleges támogatást igénylők számát. De a Klik létrejötte óta nincs ilyen jól megfogalmazható, könnyen összehasonlítható normatíva. Pontosabban: egyeseknél van, a többségnél nincs. Az egyházi iskolák esetében például létezik: a 2016/17-es tanévben a személyi kiadásokon felül a működési költségekre az állam gyerekenként és évente 160 ezer forintot ad. Az állam azonban a saját maga iskolái esetében nem határoz meg normatívát, mondván, nem a diákokat, hanem a fenntartót finanszírozza. Tehát az állam nem vállal kötelezettséget arra, hogy előre megmondja, melyik iskolája mekkora összegből gazdálkodhat. Ez kiszolgáltatottságot, állandó bizonytalanságot okoz, a költségek egy részét pedig a szülőkre terheli. Az új helyzetben az iskolaigazgatók már nem felelős menedzserek, hanem parancsokat teljesítő tisztségviselők.