A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) 2019. december 13. péntek 18:33 órakor kapta meg december 16. hétfő 14:00 órás véleményezési határidővel a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény végrehajtási kormányrendelet tervezetét.

A tervezettel kapcsolatosan a PSZ tájékoztatta az ITM-et, hogy a kormányrendelet tervezet terjedelme és jelentősége nem áll arányban a véleményezésre rendelkezésre álló időtartammal. Amint arról már korábban tájékoztattuk az ITM-et, a PSZ azért döntött a Szakképzési Innovációs Tanácsból (SZIT) történő kilépéséről, mert annak keretei között nem volt lehetőség a meghatározó jogszabályok érdemi véleményezésére. A végrehajtási kormányrendelet már csak olyan részletszabályokat tartalmazhat, melyre a társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott törvény felhatalmazást adott. A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 2020. január 1. napjával lép hatályba, így 2019. évben, mint konzultációs testület a SZIT nem érdekegyeztetési fórumként működik, és nem helyettesíti az érdekegyeztetés fórumait.

A PSZ álláspontja szerint megtévesztésre alkalmas a jogviszonyváltással összefüggésben az a minisztériumi interpretáció, mely szerint a rugalmas munkaszervezés és béremelés akadálya a közalkalmazotti jogviszony lenne, a kívánt célok a köznevelési szabályok módosításával is elérhetőek. A PSZ továbbra sem tud eltekinteni attól, hogy az iskolarendszerű szakképző intézmények – az indokolt szakképzési külön szabályokkal – a köznevelési szabályozás hatálya alatt működjenek, továbbá attól, hogy a szakképzésben foglalkoztatottak maradjanak közalkalmazotti jogviszonyban. Különösen elfogadhatatlan továbbá a (korábban speciális) szakiskola kivezetése a szakképzési intézmények köréből csak azért, hogy a köznevelés és a szakképzés öncélú, territoriális szemléletű szétválasztásának áldozatául essen több ezer SNI és enyhe értelmi fogyatékos tanuló is. Látszólag ugyan deregulációs célja is lehetne a köznevelési, szakképzési és felnőttképzési szabályozás szétválasztásának, ugyanakkor a közös szabályok jelentős mennyiségben történő megszűnése párhuzamos szabályozási kényszert szül, ami nem segíti az átláthatóságot.

A kormányrendelet tervezet – törvényi szintű garanciákat nélkülöző – foglalkoztatási vonatkozású rendelkezései számos olyan kérdést vetnek fel, melyekre nincsenek válaszok munkavállalói szempontból. Nem tudjuk értelmezni egyebek mellett:

•          az adott tanítási évre vetített munkaidőkeretet,

•          a tervezet 135.  § (2) bekezdésében hivatkozott „eseti helyettesítés” fogalmát a köznevelési szabályozáson kívül,

•          az igazgató által meghatározott, foglalkozásnak nem minősülő feladat fogalmát,

•          a szakképzési centrumok esetében a fejlesztő pedagógusi, az iskolapszichológusi, illetve a könyvtárostanári tevékenység esetében szakképzési centrumonkénti szolgáltatásvásárlást (kiszervezést).

A végrehajtási rendelet tervezet nem ad eligazítást az új Szt. átmeneti rendelkezései között a jogállásváltozással kapcsolatban hivatkozott ellentmondások tekintetében sem, így annak végrehajthatósága jelen formájában kétséges.

A jelenlegi terminológia szerinti nevelést-oktatást segítő és technikai munkatársak meghatározóan fontos feladatokat látnak el a szakképző iskolák működésében és hivatásának teljesítésében, az általuk ellátott feladatokról, bérezésükről és előmenetelükről sincs információ a tervezetben.

Fentiek értelmében az ITM kommunikációjában megjelenő „rugalmasság” munkavállalói aspektusból teljes kiszolgáltatottságot is jelenthet. Nincsenek törvényi garanciák a foglalkoztatás feltételeire, az előmenetelre, melyek megléte ugyanakkor nem akadályozná a rugalmas munkaszervezést és a gazdaság igényeire történő reagálást, hiszen a szakképzésben az alapvető feladatok jellege és tartalma meghatározó mértékben közismert.

Budapest, 2019. december 18.

Pedagógusok Szakszervezete