Elfogadható-e szakmai gyakorlatként egy felnőttképzési intézményben főállású vállalkozóként idegen nyelvi szaktanárként történt foglalkoztatás a minősítési eljárásban való részvételhez?
Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy a fenti tartalmak közel egy éve, illetve még régebben kerültek fel honlapunkra. Az azóta életbe lépett jogszabályi változások miatt lehetséges, hogy bizonyos tartalmak már nem hatályosak. A Tudástárat az elkövetkezendő időben folyamatosan frissíteni fogjuk. Szíves türelmüket kérjük!
A 6. § (1) bekezdését idézzük:
„6. § (1) A magasabb fokozatba történő előrelépéshez és a gyakornoki idő teljesítéséhez szükséges szakmai gyakorlatnak kell elfogadni
a) a pedagógus-munkakörben foglalkoztatási jogviszonyban,
b) a pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó munkakörben foglalkoztatási jogviszonyban,
c) az óraadói megbízásra szóló polgári jogi jogviszony keretében,
d) az Európai Iskolákban pedagógus-munkakörben munkaviszonyban,
e) az állami fenntartású iskola által a tanév végén kiadott igazolás alapján az 1-8. évfolyamon egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan tantárgy tanítása céljából legalább heti tíz óra megtartására létrejött foglalkoztatási jogviszony idejét, vagy - ha a tantárgy tanítását egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy legalább heti tíz órában látja el - a tantárgy tanításával,
f) a pedagógus-képzést folytató felsőoktatási intézményben végzett oktatói tevékenységgel,
g) az állami szolgálati jogviszony, kormányzati szolgálati jogviszony vagy közszolgálati jogviszony keretében a köznevelés országos irányításával összefüggő munkakörben, vagy
h) a kizárólag nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazottak esetében a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben,
i) a honvédelemért, valamint a rendvédelemért felelős miniszter által fenntartott nevelési-oktatási intézményben szolgálati viszony keretében pedagógus munkakörben
eltöltött jogszerű foglalkoztatás idejét.”
A foglalkoztatási jogviszonyt az Épr. 1/A. § 1. pontja definiálja:
„1/A. § E rendelet alkalmazásában:
1. foglalkoztatási jogviszony: a munkaviszony és a közalkalmazotti jogviszony,”
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) 4. §
„4. § E törvény alkalmazásában
(…)
21. óraadó: megbízási szerződés keretében legfeljebb heti tíz óra vagy foglalkozás megtartására alkalmazott pedagógus, oktató,”
A köznevelési rendszer intézményeit az Nkt. 7. § (1) és (2) bekezdései sorolják fel.
A mellékelt igazolás szerint a szóban forgó foglalkoztató felnőttképzési intézmény nem tartozik a köznevelési intézmények körébe.
Az idézett és hivatkozott jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezése alapján a szakmai gyakorlatról szóló igazolásban rögzített, szaktanárként eltöltött idő nem tekinthető a köznevelésre vonatkozó joganyag szerinti szakmai gyakorlatnak.
A fenti szakmai vélemény természetesen nem kötelező erejű. A minősítési eljárás feltételeinek való megfelelést az Oktatási Hivatal ellenőrzi.
Ami még fontos:
– Az Épr. 10/A. § (2b) bekezdése szerint az intézményvezető köteles az informatikai rendszerben rögzíteni a jelentkezést a minősítési eljárásra.
– Idézzük továbbá az Épr. 10/B. § (1), (1a), (1b) bekezdéseit:
„10/B. § (1) Az OH a rendelkezésére álló adatok alapján ellenőrzi, hogy a pedagógus megfelel-e a minősítő vizsga, illetve a minősítési eljárás lefolytatása feltételeinek, és a pedagógust az informatikai rendszer útján június 30-ig értesíti arról, ha a minősítő vizsga, illetve a minősítési eljárás lefolytatása feltételeinek nem felelt meg.
(1a) Az (1) bekezdésben szereplő tájékoztatásnak tartalmaznia kell az OH által megállapított tényállást és annak bizonyítékait, az alapul szolgáló jogszabályhelyeket, az (1b) bekezdésben foglalt jogorvoslati lehetőséget, benyújtásának helyét és határidejét.
(1b) A pedagógus az (1) bekezdés szerinti értesítésben foglaltak megváltoztatását annak kézhezvételétől számított 15 napon belül a minisztertől kérheti. A miniszter a kérelmet a KIR rendszer adatai, valamint a pedagógus által a kérelméhez csatolt bizonyítékok alapján 30 napon belül bírálja el. A miniszter döntésének tartalmára az (1a) bekezdést kell megfelelően alkalmazni. A miniszter döntése ellen nincs helye további jogorvoslatnak.”