Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy a fenti tartalmak közel egy éve, illetve még régebben kerültek fel honlapunkra. Az azóta életbe lépett jogszabályi változások miatt lehetséges, hogy bizonyos tartalmak már nem hatályosak. A Tudástárat az elkövetkezendő időben folyamatosan frissíteni fogjuk. Szíves türelmüket kérjük!

A Kjt. (1992. évi XXXIII. törvény) 30. § (1) bek. d) pontját idézzük:

„30. § (1) A munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a 30/A-30/D. §-ban és a 32. §-ban foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha

(…)

d) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont].”

A 30. § (1) bek. d) pontjában hivatkozott Mt. 294. § (1) bek. g) pontjának Önre vonatkozó része:

„294. § (1) E törvény alkalmazásában

(…)

g) nyugdíjas munkavállaló, aki

ga) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),”

Egyetlen kivételes eset a Kjt. 30. §-ában a (4) bekezdés:

„30. §

(…)

(4) A közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdés a) pontjában foglalt feltételt legkésőbb a felmentési idő leteltekor teljesítő közalkalmazott kérelmezi.”

Az idézett törvényi rendelkezésekből egyértelműen levezethető az a következtetés, hogy:

• csak az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő naptól kezdődhet a felmentési idő;

a felmentési idő visszaszámolására a 40 éves jogosultsági idő elérésétől csak a nők kedvezményes nyugállományba vonulásakor van lehetőség, amely egyébként független az életkortól.